Szeged Beton: nagy lépés a bronz felé

Mindössze két napot pihenhettek az együttesek a bronzpárharc első felvonása előtt. A főpróbának tekinthető utolsó rájátszásbeli fordulóból a Honvéd meríthetett önbizalmat, mert amíg a Vad-legénység legyőzte a Vasast, addig a Szeged Beton kikapott az Egertől. Csakhogy azokból a mérkőzésekből messzemenő következtetéseket nem volt érdemes levonni, lévén, hogy egyiknek sem volt már tétje. Bezzeg a tegnapinak!

Ezúttal már nem babra ment a játék, az Euroliga-indulással járó 3. helyezésnek felettébb nagy az értéke. Ennek megfelelően a felek hatalmas elánnal kezdtek, forrt a víz, és a gólok is potyogtak. A Szegednek jól ment a fórkihasználás, a küzdéssel sem volt probléma, haraptak a játékosok, a szerdai teljesítmény után szinte rá sem lehetett ismerni a csapatra. Egymásért is harcoltak a játékosok, fegyelmezetten játszottak, és még az egyéni villogásokkal sem maradtak adósak. Ha végig így pólóztak volna a rájátszásban a Tisza-partiak, akkor nem a harmadik helyért csatáznának, hanem az aranyéremért.

A harmadik negyedtől teljesen elbizonytalanodott a Honvéd, játékosai kezében remegett a labda, nem úgy a betonosokéban, és végül nem várt, nagyszerű, négygólos sikert arattak, ami igazán biztató a hétfői visszavágó előtt.

A Beton egyébként még soha nem győzte le a Honvédot a Kőér utcában. Erre mondják: a legjobbkor.

Kásás Zoltán: – Most úgy játszott a csapat, ahogyan tud. A fordulás utánra nagyon feljavult a védekezésünk. Minden játékos odatette magát, de elbizakodásnak nincs helye, hétfőn úgy kell kezdenünk, mintha most nem szereztünk volna előnyt.